Dragomán György – Adjuk meg a módját!
Tudom, tudom, még 80 nap… de kisgyerekes anyukaként nem lehet elég korán elkezdeni a karácsonyi sütés-főzésre való felkészülést. Válogatós gyermekeim vannak, így már most szeretném megtervezni az ünnepi menünket, hiszen vendégségbe megyünk-vendégeket fogadunk, ezért nagy terveim vannak az ételek terén.
A keresgélés közepette akadt kezembe Dragomán György: Adjuk meg a módját! című könyve. Ez nem az a szakácskönyv, amit gyorsan előkapunk és nem 20 perces „lustaasszony” receptek vannak benne.
A könyv egyrészt tervezés, főzés, öröméről, szenvedélyéről, együttlétről, közös étkezésekről szól. Már az első oldalak után a karácsonyi hangulatom még jobban fokozódott, újabb és újabb ötletek jutottak eszembe. Remek, ízletes recepteket találunk, kiváló alapanyagokat ismerünk meg.
A könyv bátran használható főzésre, másrészt egy családi, meleg közeget teremt, emlékeket elevenít fel az ételek kiválasztása közben. A lapozgatás alatt számos emlékem felidéződött gyermekkoromból, mikor családommal közösen fogyasztottuk el anyukám ünnepi főztjeit.
„Tervezgetni szinte jobb, mint főzni, evésre emlékezni szinte jobb, mint enni.”
Adjuk meg a módját az olvasásnak, mert maximálisan megérdemli, hogy odafigyelve olvassuk a történetekkel fűszerezett recepteket, köztük elhelyezett novellákat. Gyönyörű kötet, méltó párja a Főzőskönyvnek.
Több receptet is megjelöltem magamnak az ünnepekre (pl. Narancsos csokifelfújt, Hagymaleves gazdagon), habár karácsonyra készültem, a diós gyökérkenyér már több alkalommal lett azóta a reggelink.
Bátran ajánlom mindenkinek, nem kell háziasszonynak lenni ahhoz, hogy ezt a könyvet élvezni tudjuk. Ha valaki szeret jókat enni, másoknak örömet szerezni a főzéssel, vagy csak meleg, békés hangulatteremtés a cél, vegye kezébe Dragomán írását.
Az biztos, hogy éhesen nem szabad kinyitni, vagy olvasás közben mindig legyen a kezetekben valamilyen harapnivaló. Illetve, ha valaki eddig nem ismerte, vagy szerette a céklát, az olvasás után biztos ki fogja próbálni! ????
