100 jó tanács sclerosis multiplex-szel élőknek és segítőiknek

Fiatal korban szembesülni azzal, hogy valaki krónikus, gyógyíthatatlan, egész hátralévő életét végigkísérő betegségben szenved, olyan embert próbáló feladat, amit elképzelni sem tud az, aki nem érintett. Az orvos, aki csaknem naponta kényszerül egy ilyen diagnózissal szembesíteni betegeit, soha nem szűnő tisztelettel adózik mindegyiküknek, hiszen így-vagy úgy, de többségüknek sikerül helytállni, a továbbiakban is tartalmas, értékes életet élni. Soha nem múló reménnyel és hittel várja az új, meggyőző kutatási eredményeket, melyek javulást, talán egyszer gyógyulást hozhatnak betegeinek. Állandó kíváncsisággal keresi azokat a lehetőségeket, eszközöket, praktikákat, amelyekkel könnyíthet a betegek életén. Sokszor az egyik betegtől hallott, frappáns megoldásokat adja tovább a többi betegének, remélve, hogy ezzel is segíthet. A kiadvány, amit kezében tart az olvasó, mindezeknek a praktikáknak, eszközöknek, hasznos tanácsoknak a gyűjteménye, méghozzá egy olyan gyűjtemény, ami igen hiteles, hiszen egy sclerosis multiplexben szenvedő beteg gyűjtötte össze és öntötte írásba. A szerző maga is átesett a diagnózis felállítását követő sokkállapoton, megküzdött a testi kiszolgáltatottság, a „minden megváltozott és már soha nem lesz a régi” lelkiállapot démonaival. A könyvecske egy amerikai szerző művének magyar fordítása. Szerzője egy olyan országban él, ahol a sclerosis multiplexben szenvedő betegek lényegesen több támogatást kapnak, mind fizikai, mind lelki értelemben, mint mifelénk. A kiadvány két szempontból is hiánypótló: az első magyar nyelven megjelent írás, ami sorra veszi mindazokat az eszközöket, melyek megkönnyíthetik az SM-betegek életét, felsorolja azokat az életvezetési tanácsokat, melyeket az SM-központok gondozó orvosai és nővérei szoktak elmondani a betegeknek a gondozás során, csak sokkal részletesebben, szisztematikusabban és hitelesebben. Az életformából és kulturális eltérésekből adódóan természetesen nem minden „fordítható le” a magyar hétköznapokra, de ez talán előnye is a könyvnek, az összehasonlításból sokat tanulhatunk. Külön érdeme a kiadványnak, illetve a kiadónak, hogy az információkat „adaptálták” a magyar viszonyokra: utánanéztek és időről-időre frissített formában közzéteszik az interneten, hogy hol, hogyan és nagyságrendilegmennyiért lehet beszerezni a szóban forgó eszközöket. Remélem, hozzám hasonlóan haszonnal fogja forgatni ezt a kiadványt valamennyi beteg, hozzátartozó és érdeklődő szakember! Budapest, 2010 decemberében Dr. Rózsa Csilla PhD neurológus"