A 44. gyermek

„Nem történt bűncselekmény.” Sztálin Szovjetuniója arra törekszik, hogy dolgozóinak paradicsoma, mindenféle szükségletük kielégítője legyen. Egyik alappillére, hogy állampolgárai a közönséges bűntettektől és bűnözőktől való félelemtől mentesen élnek. Ebben a társadalomban mégis milliók félnek… az Államtól. Egy elsuttogott szó, és meghalsz. A rendszert az MGB, az Állambiztonsági Minisztérium védi állampolgáraitól. És nincs olyan MGB-tiszt, aki Leo Gyemidovnál bátrabb, lelkiismeretesebb és idealistább lenne. A háborús hős Leo gyönyörű feleségével Moszkvában él viszonylagos luxusban, még a szülei számára is fenntart egy tisztességes lakást. Egyetlen ambíciója, hogy a hazáját szolgálja. Ezen magasabb rendű cél érdekében embereket tartóztat le, és hallgat ki. Aztán megtörténik a lehetetlen. Egy másféle bűnöző – egy gyilkos – jár szabadlábon, és öl kénye-kedve szerint. Leo ugyanakkor azon kapja magát, hogy az ellenségei lefokozták és feljelentették, addigi világa a feje tetejére állt, szertefoszlott minden, amiben addig hitt. Csak úgy mentheti meg saját és családtagjai életét, ha ezt a bűnözőt leleplezi. Csakhogy egy olyan társadalomban, amely hivatalosan maga a paradicsom, államellenes bűncselekmény azt állítani, hogy egy gyilkos – még kevésbé azt, hogy egy sorozatgyilkos – van közöttük.