A könnyek útja

"Az öregkor tragédiája nem az, hogy az ember öreg, hanem az, hogy nem fiatal." (Oscar Wilde) A veszteségek életünk részei, egyetemes, elkerülhetetlen állandók. És szükségesek is, mert általuk fejlődünk. Voltaképpen a veszteségek és a velük kapcsolatos magatartásunk által vagyunk azok, akik vagyunk, írja Jorge Bucay. Egy szeretett személy elvesztése, egy kapcsolat felbomlása, valamely értékesnek tartott dolog végleges eltűnése során megszomorodhatunk, elmagányosodhatunk vagy kétségbeeshetünk. Gyászolunk. Az emberi lét egyik legbonyolultabb és legkényesebb helyzetét Bucay a tőle megszokott világos stílusban, sok történettel és példával fűszerezve taglalja. Gondolkodásra biztat a veszteség feldolgozásának szakaszairól, a valósággal való szembenézés szükségességéről, a pozitív attitűd fontosságáról és arról, hogyan találhatjuk meg a gyásznak az életünket gazdagító oldalát. Így lehet a veszteség és a fájdalom a világ megértésének, felnőtté válásunknak és lelki fejlődésünknek nélkülözhetetlen része. Jorge Bucay argentin pszichológus könyveiből emberek százezrei merítenek erőt és bölcsességet életproblémáik megoldásához. Az ötrészes Camino-sorozat az önismeret útján kíséri végig az olvasót. Eddig megjelent kötetei: Az autodependencia útja és A találkozás útja.