A Markoláb

1868. Beretvás József csendbiztos kannibál bűncselekmények után nyomoz. Az elmúlt években többen is erőszakos halált haltak Csongrádban: testüket emberi harapásnyomok borították. A lakosság egy Markoláb nevű, félig ember, félig farkas gonosztevőtől retteg, aki áldozatait a Zasavica lápjába csalja. A közbiztonság romló helyzete a bécsi udvarnak is feltűnik: Beretvás mellé kirendelik Wimmert, az Osztrák-Magyar Birodalmi Zsandárság inspektorát. Wimmer azt feltételezi, hogy a csendbiztos monarchia-ellenes lázadást szervez és a gyilkosságokat csupán álcaként használja.
A páros hamarosan felbérelt betyárok és mákonyos szekták kereszttüzében találja magát. Az elkövető megtalálásához a csendőrök kénytelenek félretenni az egymással szembeni előítéleteket és egy keserves áldozatot követelő szabadságharc emlékezetét.
A mindvégig hátborzongató, horrorisztikus történet középpontjában a szeretetéhség áll, melynek a különböző szerek által átélt kannibalizmus is csak egyfajta kétségbeesett megnyilvánulása. A váratlan fordulatokkal tarkított regény a XIX. századi magyar néphitből merít, ahol a boszorkányság ugyanúgy része volt a hétköznapoknak, mint a templomba járás.

Belekóstoló

Kékhold. A lány furcsán motyogni kezdett maga elé. Cinka is a Kékhold estéjén tűnt el. Két telihold jelent meg
egy hónapban. Elloptam a csendőri
jelentés másolatát a Kormos
Ida-esetről a vásárhelyi őrsről. Általában a második telihold estejen
történnek az eltűnések. Ma van az első telihold az égen,
a fiú a cellában kapott is egy figyelmeztetést, tudta, hogy a
másodikkal mar eljön érte a Markoláb.
Mi hat éve minden Kékholdkor itt vagyunk, Somnakaj bácsi mar a
környék összes kését megélezte,
én mar az eszemet se tudom, mennyi kosarat fontam a járás
asszonyainak. Vártuk, hogy újra felbukkanjon a gyilkos. Ida
eltűnésekor viszont himlőm volt, és Somnakajnak a betegágyam
mellett kellett maradnia. Az az év lett
volna a mi lehetőségünk, de elbaltáztuk. Csendbiztos úr, ha ismer valami
nyomot, ami a tetteshez vezet, kérem, mondja el nekünk... Somnakaj testét
a Kisboldogasszony halhatatlanná tette
a gyászban, ő addig él, amig meg nem bosszulja a lánya halálát. De a lelke el
fog veszni, beleőrül a fajdalomba!