Az eksztázis politikája

A drogok ellen nem lehet eredményesen küzdeni, ha nem ismerjük a mögöttes szükségleteket, a drogok körül kialakult társadalmi közbeszédet, a droghasználat különféle értelmezéseit és ideológiáit. Pedig itt és most, minálunk ezeket nem ismerjük eléggé. Különféle tiltások és tabuk megakadályozzák, hogy az ide vonatkozó eszmék eljussanak hozzánk és meg lehessen vitatni őket. Nem ismerjük Timothy Leary gondolatait, aki a pszichedelikus drogok sajátos guruja, ideológusa volt, és aki a hatvanas-hetvenes években elindította és fémjelezte az úgynevezett pszichedelikus mozgalmat a nyugati világban. Leary szembekerült az amerikai törvényekkel, bebörtönözték, majd perifériára szorult, lassanként el is feledkeztek róla. A maga idejében azonban nagy befolyása volt, és gondolatai ma is gyakran megjelennek, a tudatmódosító droghasználatot támogató érveivel most is találkozhatunk. Ma már elhalványultak a nagy remények és lázadások, amelyek akkor a hagyományos társadalmi értékek és viselkedésminták kötelékeit kezdték oldani, nem lett új vallás a drogok által kínált vagy előhívott új extázisélményekből. Tudjuk, hogy a drogok kipróbálása és használata nem nagy eszmék hatására, hanem hétköznapi alkalmakkor és egyszerű kínálásra indul meg, de a drogmegelőzést, drogterápiát és ártalomcsökkentést tudnunk kell képviselni ezen a nyelven is, és tudnunk kell párbeszédre lépni, egyezségeket keresni, meggyőzőnek lenni Leary szellemiségével szemben is. Ezért jelent most meg ez a könyv, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet kezdeményezésére, a drogok társadalomtörténetét bemutató sorozatban. Leary maga is tragikus sorsú, sikeres tudós és terapeuta volt, aki felörlődött a makacs küzdelemben a társadalmi hagyományok és intézmények ellen, majd végül ezoterikus élményekbe és elzárkózásba menekült.