Az elsodort ország

"Budapest... Budapest... nem tudok beletörődni. Egész múltam romokban." "Nekünk igenis fel kell tárnunk a múltat a magunk számára, hogy tisztán lássuk az okokat, melyek bennünket ebbe a katasztrófába taszítottak - egyszóval a felelősséget, mely bennünket terhel. S ebben egyes-egyedül a magunk erejére vagyunk utalva. Ha pedig ez a belátás nem száll meg igazán bennünket, ha abban a meggyőződésben fogunk élni, hogy minket semmi felelősség nem terhel, akkor félő, hogy az új magyar történelem sorozatos katasztrófák seregszemléje lesz." (1944. szeptember 23.) "Egyetlen zsidó vére sem tapadt magyar kézhez. Mert végül is a magyar csendőr azt a százezer vagy kétszázezer vagy háromszázezer zsidót csak a vasúti kocsikba gyömöszölte - hogy a németek ezeket üdülőhelyekre vitték vagy gázkamrákba, az nem tartozik ránk. A mi kezünk nem véreződött be." (1944. július 28.) "A zsidó boltok árukészletét lefoglalták. Mert a törvénynek mindent szabad. Az az úriember, aki elképedt volna még a gondolatára is annak, hogy ő valakinek a zsebéből kiemelje a tárcát, magától értetődő gesztussal és gyönyörrel műveli ezt, mióta a törvény erre módot ad." (1944. július 7.) "Tersánszky Józsi Jenő volt nálam. "Vége Magyarországnak - mondotta -, nem lehet rajta segíteni. Egy nép, melynek most megadatott az utosló alkalom, hogy ebből a borzalomból valamennyire megmenekedjen, úgy dönti el sorsát, hogy ő nem akar megmenekülni, ő harcolni akar, ő vérezni akar, egy idegen hatalom érdekében - ez a nép elveszett." (1944. október 19.)