Az emberi kaland

A civilizáció nem fényűzés. Nem merül ki a civilizált viselkedésben és a Parthenón vagy a firenzei dóm szépségében. Több, mint a rokonsági alakzatok és a rituálék összessége, a platóni és kanti eszmék ragyogása, Hollywood színes örvénylése, percre pontosan járó vonatok suhanása és a háttérben felcsendülő Mozart-szonáta dallama. A civilizáció élet és halál kérdése. Ez kicsit fellengzősen hangzik így, de valószínűleg igaz. Az emberek és emberi közösségek nem tudtak volna megélni ezen a bolygón, ha nem vették volna körül magukat nem pusztán váraik, városaik és házaik falaival, fegyverekkel és szerszámokkal, törvényekkel és intézményekkel, hanem szimbólumok védőszféráival is: mítoszokkal és vallásokkal, hiedelmekkel és értékekkel, eszmékkel és teóriákkal, műalkotások ragyogó csillagképeivel. Egyszóval egy briliáns konstruktummal: civilizációjukkal. Hogy élesebb fénybe kerüljön az a dráma, amelyet az emberek és emberi közösségek folytattak a túlélésért, e küzdelem hátterét, az univerzumot, amelyben élünk, valamivel sötétebbre festem e könyvben, mint amilyennek sokan látják, illetve szeretnék látni. Azt mutatom be, hogy történetük folyamán az emberek és emberi közösségek úgy viselkedtek, mintha állandó veszélyben, egy idegen világban éltek volna. Igyekeztek szüntelen és lázasan szimbólumok védőszférájával körülvenni magukat. Miért tették ezt? E könyv munkahipotézise szerint azért, mert ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy életben maradjanak ezen a planétán; nem egyszerűen csak fizikailag, hanem lelkileg és szellemileg is. Nekik maguknak kellett megteremteniük a maguk számára a biztonság, a szabadság és az értelem világát egy olyan univerzumban, amelyben lehetséges, hogy ezen az ember teremtette világon kívül nincs szabadság, nincs biztonság és nincs értelem. A könyv szigorúan erre a hipotézisre összpontosítja majd figyelmét, de a példák, amelyek a hipotézis megvilágítására és igazolására szolgálnak, amelyeket az olvasó majd elfogad vagy elutasít, szinte megengedhetetlen módon eklektikusak; vagy hogy egy hízelgőbb s tudálékosabb kifejezést használjak, multidiszciplinárisak. Az emberi tapasztalat és gondolkodás különböző területeiről választom ki őket; filozófiai elméleteket éppúgy elemzek majd, mint mítoszokat és vallásokat, tragédiákat éppúgy, mint tréfákat és rajzfilmeket, a katedrálisok szimbolikus világát ugyanúgy, mint a mai modern üzletközpontokat. A szent és a profán, az emberi és a nem emberi, a fennkölt és a triviális fényében vizsgálom majd a nagy emberi kalandot. S vizsgálni fogom a témához illő komolysággal, óvatossággal és nehogy túlságosan is meghatódjunk az emberi lét tragikus és dicsőséges mélységein és magasságain némi tiszteletlenséggel. A könyv, amelyet kezében tart az Olvasó, szokatlan és nyugtalanító kérdéseket tesz föl, és nem mindig talál majd rájuk megnyugtató választ. De szándékom s meggyőződésem szerint ennek ellenére a remény és nem a kétségbeesés könyve. Az emberiség nagyszerű kalandjáról szól egy olyan világban, ahol a rettenet és a szépség, a sötétség és a fény, a halál és az élet küzd egymással.