Az orosz arisztokrácia végnapjai

"Olyan események közelednek, amelyekhez hasonlót nem látott a világ a barbárok támadásai óta. Mindaz, ami életünket képezi, fölöslegesnek fog tűnni a világ számára. A barbárság újabb periódusa fog kezdődni, ami el fog tartani évtizedekig." (1914 májusában mondta ezeket a szavakat Nyikolaj Vrangel báró a vele együtt iszogató Valentyin Zubov grófnak.) Hamarosan bekövetkezett, amit Vrangel báró megjósolt: forradalom, polgárháború, totális diktatúra, lágerek, tömeggyilkosságok - és e történelmi kataklizma részeként az orosz arisztokrácia elpusztítása: egy genocídium, mellyel mindeddig nem túl sokat foglalkoztak a történészek.Vérfagyasztó incidensek tömkelege, lángoló paloták, udvarházak és birtokok, éjszakai menekülések a fosztogató vöröskatona-bandák, parasztok, szovjethivatalnokok elől, sokszoros bebörtönzések, lelki terror, kivégzések, száműzések: annak története, hogyan hullottak szét és pusztultak el ezek az évszázados múltú, dúsgazdag, művészet- és kultúrapártoló dinasztiák, a régi Oroszországgal egyetemben.Annak története is ugyanakkor, hogyan élték, élhették túl egyesek - a "bivsije", a "régiek", a "hajdanvoltak", a "levitézlettek" - ezt a világégést, hogyan próbáltak helyet találni maguknak a Szovjetunió új, ellenséges közegében, illetve természetesen külföldön, az emigráció legtöbbször igen keserű kenyerén. Douglas Smith russzista történész, korábban az amerikai külügyminisztérium Oroszországban dolgozó tisztviselője, a Szabad Európa Rádió oroszszakértője, jelenleg a University of Washington professzora, eddig három könyvet publikált az orosz történelemről: Nagy Katalin koráról, az orosz szabadkőművességről, illetve Patyomkin herceg és Katalin levelezéséről. "Fontos történelmi munka, sőt több annál: megrendítő emberi történetek sora az orosz arisztokrácia csillogó múltjáról, pusztulásáról és egyes tagjainak túléléséről." (Simon Sebag Montefiore)