Bitgalaxis

Megrajzoltam a fonákját.
Nem értek a számítástechnikához.
Na, jó, egy kicsit igen.
Még villamosmérnök-hallgatóként ismerkedtem meg vele, azelőtt, hogy a személyi számítógépek hódító útjukra indultak volna Magyarországon.
Erősáramú szakos végzettségem folytán a villamosenergia-iparban kezdtem dolgozni – és dolgozom azóta is –, a számítástechnikának „csak” felhasználója maradtam. A bitek, bájtok világában, az operációs rendszereken túl már nem mozgok otthonosan. Sőt, sokszor azon innen, a felhasználói programokban sem...
Amióta az eszemet tudom, szeretek rajzolni. Ez megmaradt egyik hobbimnak, nem lettem képzett művész, grafi­kus. Egyetemi kiadványokban megjelent, többnyire szórakoztató illusztrációim folyományaként kaptam meghívást az Alaplaptól, hogy készítsek rajzokat a PC-Papír című, 1990. év végi vidám kis mellékletükhöz. Karikatúráim sikere nyomán ragadtam ott a szerkesztőbizottságban, és félig-meddig kívülálló érdeklődőként – a lap szerzőinek és szerkesz­tőinek kreatív közreműködésével – bő egy évtizeden keresztül igyekeztem a számítás­technika  fegyelmet követelő és sokszor száraznak tűnő világába egy kis könnyedséget vinni, megmutatni a dolgok fonákját a cikkekhez készített illusztrációkkal.
E rajzok remélhetőleg kellemes emlékeket idéznek azokban, akik részesei voltak ennek a műszaki forradalomnak a '90-es években, az ifjabb generációknak pedig egy kis történelmi betekintést nyújtanak az informatikai eszközök mindennapivá válásának hőskorába. Bár azóta sokat fejlődtek a műszaki megvalósítások, néha mégis azt érezheti az ember, mintha nem is teltek volna el évtizedek a rajzok készítése óta.
Feleki Zoltán