Csontdaráló

Hát most már megint történt valami. Pedig gyönyörű a tavasz és a kora nyár, és mégis – akár hiszed, akár nem – a következő pillanatban már térdig gázolsz a vérben. Mármint Klöchben, ebben a stájerországi turistaparadicsomban, ahol az öreg Löschenkohl Bécsig híres grillcsirkézőjében nemrég emberi maradványokat talált az élelmiszer-rendőrség. és akkor „a jugó”, a Milovanovic, a helyi focicsapat kapusa – akinek az étterem csontdarálóját kellene kezelnie – hirtelen szőrén-szálán eltűnik, ráadásul az öreg vendéglős menye meg a környékbeli avantgárd szobrász, a Gottfried Horvath is felszívódik. Ellenben előkerül egy emberi fej, mégpedig egy másik jugó focistáé… Ugyan ki más lenne alkalmasabb arra, hogy gázlót találjon ebben a vérpatakban, hogy hágót leljen ebben az idilli csonthegyben, mint a Brenner, a szoknyapecér, az osztrák exrendőr. Noha a végén majdnem ő maga is a csirkecsontok közé keveredik. Nem teljesen önerőből… Wolf Haas Brenner-sorozatának második darabja talán még az elsőnél (Halottak feltámadása) is morbidabb és szellemesebb szórakozást kínál. Brenner nyomozó történetei megjelennek a Scolar Kiadónál.
Részlet a regényből: „Most már megint mi történt. Pedig tavasszal ugye csodás az idő, erről dalolnak a versek meg minden, és mindenki tudja, hogy tavasszal újraéled az élet. És ezért eleinte senki sem akarta elhinni, hogy egyszer majd fordítva is lehet. Na de változnak az idők. Mert a végén sokat adtunk volna érte, ha csak annyira lett volna rossz, mint ahogy kezdetben kinézett. És közben csak három hét telt el, és még mindig tavasz volt, nyáron rettenetesen zuhogott, a júliust totál elfelejtheted, de a tavasznak csillagos ötös, nem kérdés. És ha az ember elnézte a Brennert, ahogy ott ült a Löschenkohl-féle grillvendéglőben, aligha találhatta volna ki, hogy a rossz sorsa mi a bánatnak sodorta oda az asztalához. Inkább amolyan kirándulónak nézett ki, aki kihasználja a tavaszt, hogy átruccanjon Kelet-Stájerországba. És tényleg okosabban tette volna, ha kiruccan egy kicsit a szunnyadó borvidékre. Egy kicsit élvezi a tájat, egy kicsit belekortyol a borba, egy kicsit belekóstol a sült csirkébe. és akkor aztán elfogja az embert az érzés, hogy a világ egy kicsit azért rendben van. De hogy ilyen ügy előadódhatott ezen a tájon, na, ezt még a ravatalon sem fogom megérteni. Ugyanakkor olyan bivalyerős a tavasz, hogy egyszerűen érzed a természetet, és bár térdig gázolsz a vérben, egyszerre csak mégis a szerelem villan az eszedbe. És noha a Brenner éppen a Löschenkohl-féle grillvendéglőben várt a csirkéjére, a gondolatai egészen máshol jártak. Mert éppen azt számolgatta, mennyi idő telt el azóta, hogy a menyasszonya lelépett. Két és fél év. Akár hiszed, akár nem. Persze nem csak a tavasz miatt villant most az eszébe. Hanem azért is, mert ha a Brenner csirkét evett, akkor automatikusan a Finire kellett gondolnia. Josefine voltaképpen, de mindenki Fininek szólította, mi sem természetesebb. Nehezen találsz még egy embert, aki akkora élvezettel csirkefalatozott, mint a Fini. Mert hetente két vagy három csirkét is becsókolt – egy csirkemegszállott, gyakorlatilag. és ha elnézted, hogyan szopogatja le a Fini a csontokat! Tömör gyönyör. Egy kannibál tisztára répareklám a Finihez képest. És amint a Brenner belépett a Löschenkohl- féle grillcsirkézőbe, azonnal a Finit látta maga előtt, mi sem természetesebb. Mert a Löschenkohl, az egy ilyen ipari méretű csirkéző, képzeld el, mondjuk, egy bútoráruház raktárát vagy egy ilyen garázst, ahol a Jumbo Jeteket tárolják. És ez az egész repülőgéphangár zsúfolásig tele csirkét szopogató emberekkel. De most a Brenner elakadt, és immár nem gondolt a Finire. És miért is gondolt volna rá oly sokat. Mert egyet azért ne felejts el: csak két hétig voltak jegyesek. És más nemigen jutott róla az eszébe a Brennernek, hacsak az nem, hogy állandóan csirkét evett, meg persze az, nem kérdés, hogy micsoda hatalmas kebleket hurcolt a Fini. Ez azért van, mondta a Fini, mert a csirkéket teletömik hormonokkal. De most már aztán elég legyen a Finiből, mivel az öreg Löschenkohl meghozta a Brennernek a csirkéjét, és persze most rögtön felteszed a kérdést, hogy hogyan is van az, hogy az öreg Löschenkohl saját kezűleg tálalja a Brennernek a csirkét. De figyelj csak, mert ez érdekes lesz. Az öreg Löschenkohl kezet nyújt a Brennernek, és azt mondja: – Löschenkohl. és a Brenner fél milliméterrel megemeli a hátsóját a fapadon, és azt mondja: – Brenner.”
A sorozat kötetei:
Halottak feltámadása Csontdaráló Jöjj, édes halál! Silentium! Mint az állatok Az örök élet Brenner és a Jóisten