Eltűnt falusi világok - A 20. századi paraszti társadalom az egyéni emlékezetekben

Több mint negyedszázada próbálok rájönni arra, mi is az a Társadalomtörténet, és mire egy-egy elgondolást többé-kevésbé megismerek, az addigra ’másutt megunt ócskasággá’ válik. Jobbnak láttam ezért, ha ezúttal az egykori főszereplőknek adom át a szót: mondják el maguk a saját (társadalom) történetüket. Az etnográfusok által az elmúlt évtizedekben készített, lejegyzett, ám többnyire kéziratban maradt interjúkból válogattam, elrendezésük a néprajzi gyűjtések tematikáját követte (család és reprodukció; munkavégzés; termelés, jövedelem, piac; rétegződés; mobilitás; életmód). Nem kívántam és módomban sem állt ezek „igazságtartalmát” ellenőrizni, ezzel szemben a szövegek utalhatnak a tapasztalat – emlékezet – hagyomány, az emlékezői jelen és a múltbeli horizont összefüggéseire.
Mód nyílt továbbá a kulturális és a kommunikatív emlékezeti formák, valamint annak vizsgálatára, valóban létezhet-e a közösséghez kötődő kollektív emlékezet (és identitás), vagy meg kell elégednünk az egyéni emlékezetek sokaságával. Végül az interjúszövegek nyelvi-retorikai elemzése az élmény és a tapasztalat kapcsolatáról, az „érzések struktúrájáról” és talán arról is tájékoztat, hogy adaptálható-e témánkra a (népi) kultúra kutatásának hermeneutikai eljárása, vagyis a nyelvhasználat és az emlékezési módok, mint tágan értelmezett cselekvések jelentései elárulnak-e valamit a falusi világ 20. századi társadalmi és kulturális átalakulásáról.
CSÍKI TAMÁS (1968–) a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi docense és az MTADE Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa. 19–20. századi gazdaság- és társadalomtörténettel, az utóbbi években a két világháború közötti falusi közösségek életmódjával, a társadalmi integráció problémáival, valamint a paraszti emlékezettel foglalkozik.