Esőváros

A Határsávban túl lehet élni mindent. "Márquez, Závada, Darvasi ízei... felvidéki családregény az új évezred elejérol" - Szilasi László, litera.huA Bujdosók, a másik család a misztikumhoz vonzódik, a holtakhoz, akik velük maradnak, otthonukban, ahol lassanként át is veszik az élők helyét, szerepét. Az elsőkötetes Bánki Éva nagyregénye majd egy évszázad történésein ível keresztül. Az elbeszélés hátterében a huszadik századi magyar történelem rajzolódik ki – 1918-tól a rendszerváltásig –, miközben két gazdag parasztfamília többgenerációs története szövődik a világesemények köré. A családok ifjabbjai (és öregebbjei) különös módon mindig egymással esnek szerelembe, és a tiltások, balvégződésű előzmények ellenére a románc generációról-generációra megismétlődik – ahogy azelőtt is mindig –, hiába, hogy Európa országainak határai közben átrajzolódnak, hogy a két nemzetiség (szlovák-magyar) lakta (Fel)vidéken a családok közé határt húz Trianon. De véget vethet-e ez a "csekélység" az egyes emberek életén túlmutató szerelemnek? Természetesen nem; a családtagok sorsa a század vészterhes évtizedeiben újra és újra egymásba gabalyodik. És bár a mű monumentális, figyelmünk egy percig sem lankad, mert nem hagy elkalandozni a fordulatokban gazdag, izgalmas cselekmény, a megkapóan egyedi nyelvi humor, a mágia és a realizmus."Az esőszálakat mintha Anna néni szavai húznák a földre, a sok szó, a latin szó mintha megátkozta volna a falut, a boltokban hónapok óta nem volt tej, mert a boltok üresen várták a gazdáikat. Minket a ház múltja tartott el: a Bujdosónék, a sok Anna néni befőttjei, a lekvárok, a lencse, a száraztészta, a bab, a sok-sok polcokon felejtett élelmiszer. A Bujdosók feleségei, ha megcsalták őket, és ha az ablakban elunták a nézelődést, akkor egész készleteket halmoztak fel. Tartósították a tavaszt, a nyarat, az őszt a befőttesüvegjeikben, a régi kenyérből kétszersültet, a zsírban disznóhúst tettek el, mintha mindig, minden évben ugyanúgy háború lenne. Anna néni leemelt a polcról egy üveget, őszi, 1936, írta rá az egyik régi Anna néni, míg a fia, Károly az örökös esőben nyűglődött a földeken állatok, gépek nélkül. De csak az idő rohadt meg, nem a kamrában az ételek. Anna néni mindig talált valahol egy üveget, mintha a spájzban a polcok mögött más polcok is lennének."