Forradalmi erőszak magyarországon 1918-ban

A Clio Intézet és Budapest Főváros Levéltára 2021. november 27-én rendezte meg Forradalmi erőszak Magyarországon 1918 őszén és telén címmel tudományos konferenciáját. A rendezvény 1989 óta elsőként foglalkozott tematikus módon az őszirózsás forradalmat követő erőszakhullám eseményeivel, azok kiváltó okaival, mutatta be az elkövetőket és az áldozatokat, illetve világított rá a történések lehetséges mozgatórugóira. Kötetünk ezeknek az előadásoknak a tanulmánnyá bővített, írásos változataiból ad válogatást.Csunderlik Péter írása – a kötet esettanulmányainak egyfajta elméleti kereteként – bemutatja, hogy miként viszonyult az elmúlt száz év történetírása az 1918-as eseményekhez, valamint, hogy az egyes politikai rendszerek milyen emlékezettörténeti konstrukciók mentén próbálták saját képükre formálni a történteket.Az ezt követő három tanulmány a trianoni Magyarország határain kívüli területeken lezajlott eseményeket elemzi. Dévavári Zoltán a Délvidék és azon belül Szabadkán történteket vizsgálja, Kosztyó Gyula az Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékben lezajlott erőszakos események súlypontjait, intenzitását és a magyar közigazgatás válaszreakcióit mutatja be, míg Sztancs Gábor a Kassán és Abaúj-Torna vármegyében kialakult kettős helyzetet, a Magyarország aránylag békés régiójában kitörő erőszakos cselekményeket ismerteti.A régiótörténeti áttekintéseket követően Olosz Levente nagylélegzetű tanulmánya a forradalom alatti zsidóellenes erőszakot és az erre válaszul szerveződő zsidó önvédelmi alakulatok tevékenységét, túlkapásait mutatja be. Magyar Endre Lénárd pedig arra keresi a választ, hogy mik voltak a világháborús összeomlás utáni erőszakhullám eszkalációs háttértényezői Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, miként zajlott a forradalmi átmenet, hogyan rendült meg a közigazgatási intézményrendszer, illetve milyen válságkezelési módokkal próbáltak úrrá lenni a kialakult helyzeten.A levéltári alapkutatásokra alapuló tanulmányok közreadásával nem csupán a háborús összeomlás mikrotörténeteinek feltárására vállalkozik a kötet, hanem ösztönözni kívánja, hogy hasonló régió- és szervtörténeti kutatások révén közelebb kerüljünk a Hatos Pál által csak „hideg polgárháborúként” meghatározott, a történelmi Magyarország felbomlásával, hatalomváltásokkal és egymást átfedő erőszakhullámokkal terhelt időszak megértéséhez.