Lovunk

Az író - túl a negyvenen - fia unszolására lótartásra, csikónevelésre, lovasíjászatra szánja el magát, minden gyakorlat nélkül. Az események idővel bebizonyítják, hogy az elméleti felkészülés nem elég, mert "a ló tanít meg lovagolni és az íj íjászni". A tapasztalatlanság sokszor életveszélyes kalandokba sodorja a szereplőket, de a szerző nem az átélt kudarcokra büszke, az elkövetett hibák tanulságait őszintén osztja meg az Olvasóval. Ki ne vágyott volna gyerekfejjel arra, hogy táltos lován rettenthetetlene harcosként vágtázzon és hátrafelé nyilazva terítse le ellenségeit? Ismerjük el: lovunknak és íjunknak köszönhetjük, hogy a világon egyedül a magyarság maradt meg az ókor népvándorlási hullámaiból. Örökségét nem tagadhatjuk meg!