MÁGIKUS AMULETTEK ÉS TALIZMÁNOK KÖNYVE

Talizmán alatt az ember olyan tárgyat ért, amely bizonyos körülmények között, pl. meghatározott konstellációk alatt, megszentelt használattal, ima, füstölő útján, illetve meghatározott anyagból (fából, fémből, bőrből, pergamenből stb.) készül, ezáltal szellemi erőt tartalmaz. Ezek a szellemi erők a régi tanítások szerint mindenféle jót művelhetnek, egészséget, szépséget, hosszú életet, gazdagságot és hatalmat, illetve betegségek, veszedelmek és minden baj elleni védelmet biztosítanak. Maga a talizmán szó - hangzása és jelentése alapján - keletről származik, és a török nyelvben mint talis, talism, tilism, talismon fordul elő, ami csodatévő képet jelent. Mások a görög tökélyből (bevégzettségből) vezetik le, de a legvalószínűbb az, hogy a görögök a nevet az első talizmánokkal együtt keletről vették át, éspedig Káldeán keresztül, ami vérrokonság révén szorosan összekapcsolódott Indiával. Indiában a korábbi időkben is létezett, és ma is fennmaradt egy szokás, miszerint a vőlegény az esküvő alkalmával talit, amulettfélét aggat körbe, és ez a nász legfontosabb, legmeghatározóbb ceremóniája. A törökök az ezzel foglakozó papjaikat és tudósaikat talizmánoknak nevezték, a káldeusok és perzsák tsilmena-jának hívták őket, a görögök telesmatáknak nevezték, a rómaiak amuletának. Ez a szó az amula-ból, az engesztelési edényből (szentelési üst) vagy az amolire szóból származtatható. Az amulett kifejezés valószínűleg szintén keletről került hozzánk, hiszen az arabok nevezték a köveket és a nyakukban zsinórra fűzve viselt, mondásokkal teleírt papír vagy pergamen szeleteket, hamalet-nek, fityegőnek. Ebből nagyon könnyen keletkezhetett az amulett szó, amit aztán az összes európai nyelv átvett.