Magyarországot saját alkotmánya nélkül kormányozni nem lehet

A műfaját tekintve tanulmánygyűjtemény és „közjogi almanach” egyes darabjai a 2011-es új Alaptörvényt közvetlenül megelőző és azt követő években születtek. Az írások egy része könyvekben, kiadványokban, szaklapokban megjelent, másik része még nem publikált.A könyv a „Magyarországot saját alkotmánya nélkül kormányozni nem lehet” címet viseli, de lehetne más is, például közjogi korkép, tájkép az elmúlt, sokszor értelmes párbeszéd nélküli évekről. A cím utalni kíván az Alaptörvényben is szereplő magyar történelmi alkotmányra, pontosabban az alkotmányos identitástudat történetiségére, amelybe az Alaptörvény előtti 22 év is beletartozik – ellentmondásaival együtt.A könyv három nagyobb fejezetből áll. A folyamatos alkotmányozás Magyarországon 1989-2011 című első fejezet a rendszerváltozásról, az 1989-es ideiglenes alkotmány születésének körülményeiről és annak további sorsáról szól. E két évtized alatt a politikát és a közjogtudományt állandóan foglalkoztató kérdés volt az új alkotmány megalkotásának igénye. Mihez képest legyen új a magyar alkotmány? Rendszerváltoztató típusú alkotmányra van-e szükség? – hangzottak a kérdések.A kötet második része részben ezekre a kérdésekre keresi és törekszik megadni a választ, mérlegre téve az új Alaptörvény egyes rendelkezéseit. E fejezet bemutatja az új Alaptörvény nóvumait és a korábbi alkotmányhoz való viszonyát, érinti továbbá az alkotmányozás főbb vitakérdéseit.Mindkét fejezetben nagy hangsúlyt kap két téma, nevezetesen a közvetlen demokrácia és a lelkiismereti és vallásszabadság, amelyek az elmúlt évek rendkívül érzékeny jogalkotási vitatémái voltak.A könyv harmadik fejezete a közjogász almanachjából válogat, utalva ezzel a címmel az almanachok műfajának tarkaságára, sokszínűségére. A könyvek jelzik a szerzők személyes sorsának alakulását: magam is rácsodálkoztam, hogy a tanulmányok nagy része tisztelgő kötetekben jelent meg. Túl a hatodik x-en, egyre gyakoribb a felkérés könyvbemutatók megtartására, előszavak, ajánlások, lektori és opponensi vélemények elkészítésére, laudációk, tisztelgő és emlékező beszédek elmondására. Ezekből a nyilvánosság számára is vélhetően érdekes beszédekből közöl néhány csokorra valót a könyv, hangsúlyozva azt, hogy ezeknek az írásoknak is megvannak a műfaji követelményei. Az almanach „morzsái” a bemutatott könyveken és köszöntött személyeken keresztül kötődnek a közjoghoz és a könyv által felölelt korszakhoz is. A kötet e részében a szerző egyúttal tisztelegni is kíván egykori professzorai, tanárai, barátai és tanítványai előtt.