Micsoda szinglik voltak

Egyedülálló nagymenők a történelemből

Vénlány, aggszűz, szingli...

Egy nő számára évezredeken át a férjhez menés – és utána a gyermekszülés – volt a „normalitás”, így aztán a társadalom mindenáron címkézni akarta azon nőtagjait, akik más utat választottak maguknak. Mi több: hacsak nem papnőnek vagy apácának álltak, eme döntésüket koruk vagy az utókor természetellenesnek titulálta...

Ebben a gazdagon illusztrált kötetben olyan nőket mutatunk be, akik tudatosan döntöttek úgy, hogy nem mennek férjhez, vagy „szingli” mivoltuk más szempontból játszik szerepet életükben. Sokuk esetében ez az önmegvalósítás feltétele volt, hisz a történelem során a házasság intézménye a nő számára gyakran a teljes önfeladást jelentette, egyes jogrendszerekben mint „személy” meg is szűnt létezni. Vannak köztük, akiket saját tapasztalataik ábrándítottak ki a házasság intézményéből, vagy egész egyszerűen nem voltak „feleség típusok”. A többségi társadalom ez utóbbiak döntését tudta talán a legkevésbé értelmezni.

A gondolat ugyanis, hogy nem minden nőt azok a célok és vágyak hajtanak, amelyeket a patriarchátus évezredekkel ezelőtt kijelölt – gyermekszülés, háztartásvezetés, egy férj támogatása – még a mai világban sem magától értetődő. A férfiak esetében elfogadott, hogy önnön kiteljesedésükhöz változatos utakat keressenek, akkor is, ha ez – a vénlánynál sokkal romantikusabb csengésű – „megrögzött agglegény” állapottal jár együtt. A nőkre azonban a történetírás, a filozófia, az orvos- és más tudományok sosem individuumokként, hanem azonos vágyak, sőt ösztönök által vezérelt „masszaként” tekintettek, akiket csakis a hagyományos szerepek betöltése tehet boldoggá.

Budai Lotti és Zubor Rozi ezzel az albummal is ennek az előítéletnek a száműzéséhez szeretne hozzájárulni – a maguk módján. A kötet az írópáros Micsoda történetek! – sorozatának harmadik része. A szerzők ezen túlmenően a nagy sikerű, Micsoda nagymeNŐK voltak! című podcastsorozatukban is női élettörténeteket dolgoznak fel.