Sárm

„A sárm egyfajta személyes kisugárzás, amelynek alapja a politikai táborhoz való közelség, és elsősorban a médiaplatformokon megjelenő képi és szöveges kommunikációban érhető tetten. A politikai vezetőknek, ha a mai médiakörnyezetben sikerrel akarnak járni a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben, elérhetőnek, hitelesnek és kedvelhetőnek kell tűnniük.”

A politika színház, ahol napjaink politikusai gyakran próbálják eljátszani a hétköznapi ember szerepét. Azt az illúziót keltik, hogy akár sörözni is leülhetünk velük. A választásokat nem kimagasló szónoki képességeiknek, hanem átlagos, szerethető tulajdonságaiknak köszönhetően nyerik meg. Ezt a sajtóban és a közösségi médiában alkalmazott hétköznapi varázserőt nevezi Sonnevend Júlia „sármnak”.

A kötet napjaink világpolitikájának kulcsszavaként vizsgálja az egyszerre csábító és ámító sármot. A sikeres politikai vezetők a személyes vonzerőnek ezt a formáját – amely a legkülönbözőbb médiaplatformokon képes testet ölteni – alkalmazzák. A céljuk az, hogy hitelesnek és elérhetőnek tűnjenek.

A könyv a következő liberális, illiberális, illetve tekintélyelvű vezetők példáján keresztül mutatja be a sárm erejét: Jacinda Ardern egykori új-zélandi és Orbán Viktor jelenlegi magyar miniszterelnökök, Mohammad Javad Zarif volt iráni külügyminiszter, Kim Dzsongun észak-koreai vezető, valamint a szinte sárm nélkülinek mondható Angela Merkel egykori német kancellár.

Sonnevend Júlia szerint a demokrácia jövőjét világszerte a sárm alakítja majd, miközben a politikai értékeket egyre inkább a sajtóban és közösségi médiában felépített személyiségek testesítik meg. Ezek a szereplők felemelkednek, majd elbuknak, gyakran a feledés homályába vesznek, ám ha nem értjük meg a sárm politikai hatalmát, akkor a mai törékeny politikai pillanatot sem leszünk képesek megragadni.