Sírhacc Béla, Vanicsák bácsi és Búvady
Vanicsák Miklós 1912-ben született Budapesten. A Műegyetemen végzett 1936-ban. 1944-ben fogságba esett Ukrajnában, miután a menekülő németek puskatussal verték le a kezét a teherautó platójáról. 1950-ben tért haza. 1953-tól a Műegyetemen tanítótt, Félvezetők című tanulmánya miatt 1955-ben elbocsátották. 1957-ben két év börtönre ítélték, 1962-ben disszidált, és végül Chilében telepedett le. Néhány évig az El Tatio gejzírekhez vezetett turistákat, aztán vaskereskedést nyitott Antofagastában. 1990-ben települt haza. ("Egyszer élünk. Vagy egyszer sem.") Sírhacc Béla 1954-ben született Budapesten. Volt figuráns, zsákhordó, könyvraktáros, kosárlabdázó, honvéd, joghallgató, reklámszövegíró és bolgárkertész.Jelenleg a Tarkabarka ÁFÉSZ anyaggazdálkodási osztályán dolgozik. Két évig élt Slavonski Brodban, a bosnyák-szerb határ közelében, fél évig Szarajevóban, ahonnan csodával határos módon menekült ki a hegyeken át tüzérségi tűzben egy Ahmed Hadzsihasszanovics nevű moszlim rendőr segítségével. Kétszer majdnem megnősült. ("Sírhacc Béla nem szokott pajtáskodó hangot megütni az Úristennel. Szemben. A köztük lévő viszony, hogy össze voltak tegeződve, mégis megzavarta néha.") Búvady János 1963-ban született Budapesten. Iskoláit és szerelmeit többnyire félbehagyta. Tizenkétéves korában türelmetlenül akart egy nőt. Magyar szövegekkel bajmolódik: olvas, ír. ("- Angyalom, ez így nem mehet tovább hajolt hozzá Búvady, félretolva három-négy mellet. A kopasz őrangyal kivette a szájából a szivart, és szó nélkül lefejelte Búvadyt. A földi munka, a földi munka nagyon kockázatos gondolta Búvady, és keze fejével letörölte a vért, nehogy a hófehér angyalruhára csöpögjön.") Schreiber László 1959-ben született Budapesten. ("Jó napot kívánok.")
