Szélhámosok és balekok

A szerző kedveli a szélhámosokat: nagyvonalú, eszes, élelmes embereknek tartja őket, akik kizárólag műveltségük és csavaros észjárásuk révén szedik rá embertársaikat – és ez imponál. Megtudhatjuk, hogy már a huszadik század elején is volt Budapesten egy „hírhedett bróker”, ki tőzsdei befektetésekkel szedte rá és kopasztotta meg ügyfeleit. Akadt olyan férfi, aki mindenre képes volt a briliánsokért, de olyan pénztáros is, aki zseniális módon tévesztette meg üldözőit és hatalmas összeggel „dobbantott” Amerikába. Volt olyan magyar szélhámos, aki több egyház prédikátora, üzletember, majd a brit képviselőház tagja, sikeres író, egyszerre több titkosszolgálat kéme és illegális fegyverkereskedő, majd a kínai kormány mindenese lett, hogy a végén, mint buddhista főpap fejezze be rejtélyekkel és kalandokkal teli életét. Volt olyan magyar szélhámos, aki eladott egy utcát, de olyan is, aki hercegnek adta ki magát és ezzel csapta be egész Európát. Volt olyan hazánkfia, aki más tengerjáró luxushajóját adta el egy hiszékeny amerikai milliomosnak és aki még a monte-carlói kaszinót is megvágta nagy összegre. Megismerhetjük a szélhámosok koronázatlan királyát, aki húszegynéhány év alatt nemcsak gazdagokat, de több ország kormányát is becsapta, aki egy senkiből előbb magyar arisztokrata, aztán brazil olajbáró, majd ismert banki csekkcsaló lett, akit két világrész rendőrsége üldözött, aki egyetlen napon három bankot fosztott ki szédületes kábeltávirat trükkjével. De olyant is, aki szegényeket istápolt, éhezőket táplált és ezenközben milliókat kopasztott meg úgy, hogy azok azt észre sem vették…