Szent László I. A lázadás parazsán

A XI. század közepén forog a magyar történelem kereke. I. István király megteremtette a keresztény államot, és lerakta az új államalakulat alapjait. Halála után unokaöccse, a római keresztényként nevelt Orseolo Péter kapta a koronát, ám István tudva, hogy egy nép vallását megváltoztatni, letéríteni őt szokásainak évezredes útjáról gigászi és roppantul veszélyes feladat , belpolitikai lavinát indított el döntésével. Újra fellángoltak a belső forrongások, amit a krónikaírók felszínes értékítélettel egyszerűen pogánylázadásként jegyeztek fel. Kik irányították a belső lázadásokat, és mit akartak elérni? Valóban istentelen lett volna a magyarság széles rétege?  A fordulatos regény felöleli a korabeli eseményeket, összefüggéseket keres az egymással ellentétben álló érdekek között. Eközben László életének alakulását is nyomon követhetjük gyermekkorától, krakkói és bihari éveitől kezdve. Együtt vágtathatunk I. András király és öccse, Béla herceg vitézeivel a belső rend helyreállításáért a nyugati seregek ellen. Tanúja lehetünk András és Béla konfliktusának és utóbbi trónra kerülésének. Majd hirtelen a gyermek Salamon király udvarában találjuk magunkat, ahol színre lépnek I. Béla király fiai, Géza, Lambert és László hercegek. Mellettük lehetünk a kerlési ütközetben, és megismerhetjük a fiatal, de máris nagyszerű és kiváló tehetségű lovagot, a majdani László királyt. Az ő szemével látjuk a forrongó világ véres eseményeit, és megkíséreljük az eligazodást az udvari intrikákban és a politikai torzsalkodásokban. A lendületes történet egyszerre lebilincselő és széleskörű ismereteket nyújtó, s ahogy az író regényeiben megszokhattuk, rendkívül tárgyilagos. A majdani szent király fiatal, tudásra szomjazó hús-vér emberként jelenik meg, erényekkel, hibákkal, de kiváló hadvezéri és uralkodói tulajdonságokkal.