Útmutató a jó élethez
A könyv három mondatban:
A sztoikus filozófia meglátásai és tanácsai a mai életünkre is meglepően jól alkalmazhatók.
A sztoikusok pszichológiai technikákkal törekedtek többek között a békesség elérésére és az aggodalom minimalizálására.
Az elégedettség abból ered, hogy megbecsülöd azt, ami máris a tiéd.
Sokunk nagy félelme, hogy minden erőfeszítésünk és küzdelmünk ellenére a végén arra ébredünk, hogy elfecséreltük az életünket. Ebben a könyvében William B. Irvine a sztoikus gondolkodás, az ókori Róma egyik legnépszerűbb és legsikeresebb filozófiai iskolájának bölcsességét kutatja, és megmutatja, hogy felismerései és tanácsai modern életünkben is meglepően jól alkalmazhatók. Irvine szórakoztatóan mutatja be a sztoicizmust, és azt, hogy ez az ókori filozófia hogyan vezethet minket ma is egy jobb élet felé. A sztoikusok pszichológiai meglátásaival és gyakorlati technikáival olyan térképet ad a kezünkbe, amelyet követve kikerülhetjük az oly sokunkat sújtó krónikus elégedetlenség érzéseit. Megismerhetjük a békesség elérését célzó különböző sztoikus technikákat, és megtudhatjuk, hogyan működtessük ezeket a saját életünkben. A könyv megtanít minimálisra csökkenteni az aggodalmakat, elengedni a múltat, és azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeket irányíthatunk. Emellett az is kiderül, hogyan kezeljük a sértéseket, a gyászt, az öregkort és a hírnév és vagyon nyugtalanító kísértéseit. Kinek szól ez a könyv? A kezedben tartott könyv igazán mindenkinek szól; nem számít, hogy filozófiai beállítottságú vagy-e, vagy sem. Arról szól, hogy boldogabb legyél, és jobban tudd irányítani az élet nehézségeire adott reakcióidat. Hiszen ezekből bizonyos szinten mindenkinek kijár, nem igaz? Ha az „ókori filozófia” kifejezés hallatán el is álmosodsz, Irvine ügyesen teszi mindenki számára tálalhatóvá a témát – legalábbis, amint a történelmi részen túljutottál. Lesznek olyan trükkök, amelyekről esetleg hallottál már, míg másokról még nem – és találkozol majd olyanokkal is, amelyeket mintha az egyszerű józan ész sugallna. A sztoikusok azonban (és Irvine) úgy tudják megfogalmazni ezeket is, hogy valódi motivációt jelentsenek.
